2011. április 27., szerda

vers

Maradj erős kedves lélek,
az élet hoz még majd sok szépet,
tudom milyen a csendes fájdalom,
körülölel, ott ül a válladon.
Kell,hogy néha sírjunk,
hogy potyogjon könnyünk,
ha Istenben nem is, az életben kell hinnünk,
egyszer minden elkezdődött,
s egyszer minden véget ér,
de a köztes időszakban megszenvedünk mindenért,
ki a hatalomért, ki a boldogságért,
mindenért mi fontos nekünk,
mindenért mi számít,
mert az élet csalfa árnyék,
sokak szerint végzet-játék,
s amit ad, azt elveszi,
nem kérdez, csak megteszi

2011. április 23., szombat

Fáj.......

...mert nem értem. Ez az anyák sorsa. A gyerek mindég tud meglepetést szerezni független a korától. Ez van, ezt is megértem,csak rohadtul szar érzés.

2011. március 11., péntek

Emlék Apukámhoz aki már nincs valünk

vers

Kihalt az utca, sötét van és fázom.
Sűrű köd honol ezen az ismerős tájon.
Kilépek az ajtón, szétnézek a ködben,
Megyek szomorúan, s gondolkodom közben.

Emlékek jönnek-mennek, rád emlékezem!
Sajnálom magam, mert még mindig fáj nekem.
Fáj, hogy nem vagy itt, nem hallom a hangod,
Nem látlak, nem mosolyog rám arcod.

Szemedből az élet már akkor elköltözött,
mikor még éltél. A betegség megkötözött.
De végig az utolsókig kitartottál, értünk,
Éltél, de csak azért mert mi nagyon féltünk.

Féltünk mert éreztük, hogy nincs már sok hátra,
És nem jött a csoda pedig mindenki várta.
Elkerült minket, pedig folyton imádkoztunk,
Te sem, mi sem adtuk fel, nem siránkoztunk.

De nem volt tovább, sajnos feladtad a harcot,
Mostmár mások látják, nem feledett arcod.
Azokkal vagy, akik téged hagytak itt már régen,
Velük mulatsz, velük örülsz odafenn az égen.

Én itt maradtam, nekem még itt van dolgom,
De arcod, mosolyod, én a szÍvemben hordom.
Szeretlek, és szeretni is foglak, ameddig élek.
Ha azt akarom itt légy velem, a csillagokra nézek.

A csillagokat nézve, mást én már nem kívánhatok,
Csak annyit, légy boldog ott ahol én nem járhatok.
S néha nézz le ránk, kiket itt kellett hagynod,
Szeress minket, vigyázz ránk, mást már nem is kell adnod.

2011. január 11., kedd

Rossz álom

Nagyon rossz álmom volt. Eddig csak messziről láttam Papát. Mostani álmomban pedig fogta a kezem és húzott magához,hogy menjek vele.Nehezen fullákolva ébredtem fel és szörnyű volt. Azt hittem az álom nem folytatódik de tévedtem. Ma reggelre szintén álmodtam de most megölelt és sírtunk. Azon gondolkozok mit csináltam rosszul? Egyre többször érzem,hogy Mamának meg kellett volna mondani.Nem tudom mit kéne tenni. Voltam a temetőben és gondolatban beszélgettünk,talán így most jobb lesz majd.

2010. december 29., szerda

Vége az ünnepnek.

Ez az első karácsony amitől féltem. Nincs már velünk Apukám aki rettenetesen hiányzik nekünk. Fél éve halt meg lasan.Voltunk nála kint a sírnál.De jó dolog is történt azért.Végre itthon van Attila is pár napra Angliából. Sajnos lassan megy vissza és jönnek a szürke hétköznapok. Párommal nagyon jó hogy megismertük egymást mondhatom,hogy igazán boldogok vagyunk.Jó,hogy van nekem Ő.Nélküle nehéz lett volna elviselni a fájdalmakat ami 2010-ben igencsak kijutott nekünk.

2010. december 2., csütörtök